Minden tartós zajlású betegség sarkalatos kérdése, hogy mit tud tenni maga a beteg a gyógyulásáért - különösen igaz ez epilepsziában.

Hiszen a betegség legkevésbé elviselhető tulajdonsága, hogy a kórformák többségében a roham bármikor, bármely élethelyzetben, feltartóztathatatlanul felléphet.

Ezért kiemelten fontos, hogy a páciens és környezete segítségével tisztázzuk a rohamok esetleges gátlására alkalmas összes lehetőséget.  A betegség akaratlagos befolyásolhatóságának kedvező hatása kettős: egyrészt léteznek tényleges rohamgátló hatások, másrészt pedig a beteg élménye, reménye, hogy tehet valamit a rohamok gátlása érdekében, önmagában is terápiás jelentőségű.

A gyógyító szó / akarat három támadásponton érvényesülhet:

1. az élettani antiepileptikus rendszerek aktivitásának / hatékonyságának növelésével,
2. a rohamelősegítő, -kiváltó tényezők kiküszöbölésével, illetve
3. speciális terápia-formák útján.

Ezeket a célokat több módon lehet megvalósítani.

A biológiai, biofizikai, élettani módszerek között kell megemlíteni   

a.) az agyi elektromos tevékenység (EEG) önszabályozásának módszereit (ún. EEG biofeedback), amelyek során a jellegzetes (például a nyugalmi állapotot képviselő az ún. alfa) hullámokat láthatóvá/hallhatóvá téve a páciensek megtanulják ezt az állapotukat rögzíteni, tartósítani.
Ide tartozik még az b.) ún. rohamgátló öningerlés, amikor az EEG tevékenységet egy miniatűr érzékelő figyeli, amely a roham előtti jellegzetes változások kialakulásakor a kör másik ívén - akár mobil telefon applikáción keresztül - azonnal gátlóingereket közvetít.
A harmadik ingerlési módszer c.) azt célozza, hogy a mindennapi aktivitás során az éberség, élénkség szintje nagyjából állandó maradjon. (Ez azért előnyös, mert tudatunk aktivitási szintjének emelése rohamgátló hatású és fordítva. Viszont a „túlemelkedett” éberség törvényszerűen ellentétébe csap át, ezzel pedig a roham kockázata nő.)

A pszichoterápiák a viselkedés, a gondolkodás, az önértékelés, a környezeti beilleszkedés, illetve az érzelmi egyensúly befolyásolásán alapuló pszichológiai módszerek. Az epilepsziás rohamokat, és/vagy a betegség járulékos tüneteit (is) javítják.

Főbb hatásmechanizmusai:

• szorongásoldás,
• a károsan fokozott önellenőrzés, önmegfigyelés (introspekció) csökkentése,
• a biológiai ritmusok optimalizálása, az adaptációs rendszerek erősítése,
• a hatékony közösségi szerephelyzetek és aktivitások elsajátításának támogatása (szocioterápiák), illetve
• az optimális ingerkörnyezet (arousal) kialakítása (pl. a zavaró hatások iránti érzékenység csökkentésével).
• a különböző relaxációs technikákat (pl. autogén tréning stb.) az általános szorongásoldás mellett a beteg stressz provokálta rohamok, heves izgalommal járó aura (roham-előérzet)/kezdet, vagy másodlagos rohamaktiváció esetén is alkalmazhatja.

A természetgyógyászati módszerek alkalmazási lehetősége korlátozott. A különböző

• gyógynövények,
• akupunkturás szerek nem váltották be a reményeket,
• az éberség szintjét emelő aromaterápiák csak a rohamformák szűk körében lehetnek hatékonyak. A fentiekhez képest kifejezetten jó eredmények érhetőek el
• a ketogén diétával. A legújabb adatok szerint nem csak gyermekeknél, hanem felnőtteknél is előnyös kiegészítő kezelés lehet. Alkalmazásáról külön cikk szól a honlapon.

Speciális kiegészítő terápiaként egyedi esetekben a gyógyító szó mellett eredetileg nem epilepsziaellenes gyógyszereket is lehet alkalmazni. Ide tartoznak:

• egyes agyi anyagcsere fokozók,
• szorongásoldók,
• hangulatjavítók, illetve –stabilizálók, esetleg
• alvást elősegítő szerek.

Mikor érdemes a fenti módszereket alkalmazni?

Az epilepsziával élők lelki terhelése mindig fokozott. Ezért a rohamprovokáló tényezők kiküszöbölésére és a kiegyensúlyozott közérzet érdekében tett bármilyen erőfeszítés erősíti a rohamgátló kezelés hatását. A speciális rohamgátló eljárások főleg akkor jönnek szóba, ha a rohamok aurával járnak. A beavatkozást egyénre szabottan szakemberek dolgozzák ki, és a betegek tréningek formájában sajátítják el.

Pszichés zavarok, járulékos tünetek esetén a képzett szakember által végzett pszichoterápiák bizonyultak eredményesnek.  A gyógyszeres vagy sebészi kezeléseket kiegészítő gyógyító szavak, vagy tudatos viselkedési minták alkalmazását, a rohamkiváltó tényezők esetleges szerepét és elkerülésének lehetőségét minden páciensnek kezelőorvosával kell megbeszélnie.

Prof. Rajna Péter