Vissza a cikkekhez

Elsősegélynyújtás epilepsziás rohamok esetén

2015-05-27epilepszia, epilepsziás roham elsősegély, nagyroham, teendők epilepsziás roham alatt

Mit tehet a laikus hozzátartozó az epilepsziás rohamok alatt?

Sokféle epilepsziás rosszulléttel találkozhatunk. A legismertebbek: az absence, (melyet szoktak „kisrohamnak” is nevezni) a komplex parciális  (pszichomotoros) roham és az ún. nagyroham (tónusos-klónusos roham).

Az abscence sok esetben olyan gyorsan történik, hogy a kívülálló gyakran csak akkor veszi észre, ha sűrűn ismétlődik. Az absence alatt nincs szükség külső beavatkozásra, de figyeljük meg és hívjuk fel a környezet, pl. az iskola figyelmét arra, hogy ezek nem figyelmetlenség vagy tic, hanem epilepsziás roham jelei.
Figyeljünk fel az absence-ra és próbáljuk a rövid rosszullét alatt esetleg elmulasztott információkat pótolni.

A komplex parciális rohamok esetén a tudatzavar mellett összetett magatartási automatizmusok (pl. csámcsogás, matatás, vetkőzési-öltözési mozdulatsorok) jelenhetnek meg a tudatvesztéssel együtt. Ilyenkor a legfontosabb teendő a beteg kínos helyzettől való megvédése és annak megakadályozása, hogy a mozgásos jelenségek félreértelmezése miatt a beteget mozgásában korlátozzák.

  • Védjük meg a pácienst a balesetektől, a mozgásos tevékenységek ugyanis könnyen
  • okozhatnak sérülést.
  • Ne hagyjuk egyedül a beteget.
  • Ne avatkozzunk be a roham közben. Célszerű megvárni, amíg a rosszullét lezajlik.
  • A roham alatt nyugodtan beszéljünk a beteghez, sokszor részlegesen megérti és irányítható.
  • Óvjuk meg attól, hogy méltatlan helyzetekbe kerüljön (vetkőzés), vagy az állapottal való visszaélésnek legyen áldozata (pl. lopás)

Az ún. nagyroham (tónusos-klónusos roham)

Az első és legfontosabb teendő, meggyőződni arról, hogy a beteg testi épségét semmi sem veszélyezteti. Legtöbbször elég, ha a beteget oldalára fektetjük (stabil oldalfekvés helyzet), meggyőződünk arról, hogy szabadon lélegzik, feje alá egy párnát helyezünk, ruháját megoldjuk. Fontos, hogy ne rögzítsük, mozgásában ne korlátozzuk, elég, ha biztosítjuk, hogy a rángások miatt ne sérüljön. Érdemes ezért az epilepsziás beteg közeléből eltávolítani a rá nézve veszélyes tárgyakat. A beteg állapota az esetek nagy részében teljesen magától rendeződik. Amennyiben nem a szabadban kerül sor a rohamra, segít a megfelelő oxigén ellátás biztosítása is, az ablaknyitás.

A legsegítőkészebb ember is többet árthat, mint amennyit használ, ha pl. a nyelv elharapásának megakadályozására valamilyen eszközt tesz a rohamozó szájába. Ez könnyen sérülést, esetleg súlyos sérülést okozhat, ezért mindenképpen kerülendő. Amennyiben közterületen vagyunk tanúi a rohamnak, várjuk meg, amíg a beteg magához tér, és ajánljunk fel segítséget a hazajutáshoz.

Összefoglalva:

  • Védjük meg a beteget a sérülésektől, fektessük az oldalára, mihelyt a roham csillapodik
  • Maradjunk a beteg mellett és próbáljuk megnyugtatni.
  • Ne próbáljuk megszüntetni a rohamot. Ha már elkezdődött, minden külső beavatkozás sérüléseket okozhat.
  • Ne tegyünk semmit a beteg szájába, ne itassuk meg.
  • Csak akkor hívjunk mentőt, ha a beteg néhány perc múlva sem tér magához, vagy ha sérülést szenved.

Az esetek többségében nincs szükség orvosra, mentőre! Ez alól az általános szabály alól vannak kivételek:

  1. Ha nem ismert epilepsziával élő emberről van szó. A roham ugyanis súlyos betegségek első jele is lehet.
  2. Ha újabb roham jelentkezik az első után vagy még annak megszűnése előtt,
  3. Ha a roham maga (nem a feltisztulás) 5 percnél tovább tart,
  4. Ha a roham kapcsán sérülés keletkezett. Különösen veszélyes lehet a fejsérülés!

A rohamok megfigyelése

Sokat segíthetünk az epileptológusnak a megfelelő diagnózis felállításában, ha a rohamot gondosan megfigyeljük. Ennek főként akkor van jelentősége, ha még diagnosztizálatlan epilepsziáról van szó. Ilyenkor hasznos információkkal szolgálhatunk a kezelő orvos számára. A roham okozta pánik és stressz sokszor megakadályozza ebben a jelen lévőket, de ha mégis meg tudjuk őrizni nyugalmunkat, a következőkre figyeljünk:

  • Mi a legelső tünet, majd időrendi sorrendben milyen jelenségek kapcsolódnak be?
  • Vannak-e ún. motoros (mozgásos) tünetek, és ha igen, milyenek?
  • Görcsös rángás jelentkezik vagy megfeszülés? Ha mindkettő, akkor milyen sorrendben?
  • Milyen testtájékok vonódnak be a kóros mozgásokba és milyen sorrendben?
  • Megőrzi-e a rohamozó a tudatát vagy részben, ill. egészen elveszíti azt? Ezt úgy tudhatjuk meg, ha megpróbálunk roham közben beszélni hozzá, feladatokat adni neki.
  • Roham után igyekezzünk megtudni, emlékszik-e arra, hogy mit mondtunk neki. Egyáltalán tudatában van-e annak, hogy rohama volt?
  • Figyeljük meg a roham utáni tüneteket. Zavartan viselkedik-e a beteg? Észlelünk-e beszédzavart vagy más működési zavart, végtagbénulást stb. Ezek a kiesések jelzik, hogy milyen agyterületekre terjedt ki az epilepsziás izgalom.
  • A rohamot követően megkérdezhetjük, észlelt-e a beteg ún. aura jelenséget, amely bevezette a rohamot?
  • Mennyi ideig tart a roham és mennyi ideig a teljes tiszta tudat visszanyerése?

Amennyiben mobil telefonunkkal felvételt tudunk készíteni, még könnyebb lesz utólag rekonstruálni a történteket, és az orvos számára is hasznos többlet információt nyújthatunk.

A rohamok megfigyeléséhez szempontokat találhatunk letölthető formában a
Tudja-e és a
Letölthető megfigyelési, ellenőrző listák ablakokban.

 

Mennyire hasznos ez a cikk:
  • Egyáltalán nem volt hasznos
  • Alig volt hasznos
  • Közepesen volt hasznos
  • Nagyon hasznos volt
  • Rendkívül hasznos volt
Vissza a cikkekhez