Iskola és tanulás

A rohammentessé tett gyermekek többsége jól fejlődik és jól tanul. Ugyanakkor igaz, hogy az epilepszia az agy egyes területeinek kóros működése miatt kialakuló betegség, ezért értelmileg akadályozott gyermekeknél gyakrabban találkozunk vele.

Értelmi akadályozottság, tanulási zavar esetén a gyermek képességeinek megfelelő iskolát kell választani, amiben a helyi Pedagógiai Szakszolgálatok segítik a szülőket.

Az epilepsziás gyermekek többsége mentálisan nem érintett, ezért nincs szüksége speciális oktatásra. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a pedagógusok részéről több odafigyelést igényelnek ezek a gyerekek, több okból is. Problémát okozhatnak az esetleges rohamok,  a rohamok kivédésére használt gyógyszerek esetleges mellékhatásai és az iskolai és az otthoni környezet betegségre adott, időnként nem megfelelő reakciói. Utóbbiak okozhatják az alacsony önértékelést és a megküzdési módok kialakulásának nehezítettségét.

A tanárok és tanítók legtöbbször tanácstalanok egy epilepsziás gyermek kezelését illetően. Általában tartanak a rohamoktól, előfordul, hogy hamar eltanácsolják az osztályból az ilyen tanulókat, tovább rontva ezzel helyzetüket. A megfelelő tájékozottság viszont képessé teszi a pedagógust a gyerekkel és szüleivel való együttműködésre. Ha a tanárnak vannak ismeretei az epilepsziáról, tudja, hogy egy roham alkalmával hogyan kell elsősegélyt nyújtani, kevésbé fog félni a betegségtől. Miután a pedagógus a minta, az ő segítő viselkedése alakítja majd az osztálytársak hozzáállását is. Előbb-utóbb elfogadják, sőt segítik is beteg társukat. Ebben a folyamatban szerepet kell vállalnia az epilepsziás gyermeknek is, akiben kezdettől tudatosítani kell, hogy rajta is múlik, milyen viszonyba kerül környezetével. Az érintett gyermek szülei pedig sok hasznos információt oszthatnak meg a pedagógusokkal, szülőtársakkal. Célszerű tudatosan törekedni a bizalmi kapcsolat kialakítására – elsősorban az osztályfőnökkel - és folyamatosan ápolni azt, időről időre sort kerítve az esetleges problémák, változások, nehézségek és örömök őszinte, nyílt megvitatására.

A pedagógusnak figyelemmel kell lennie a gyermekre, de nem jó, ha a betegségre való tekintettel túlzottan engedékeny. A pillanatnyi „betegségelőny” később komoly hátrányt jelenthet számára.

Az esetleg felmerülő tanulási nehézségekre, különösen a nyelvhasználat, a matematika és az olvasás terén érdemes felkészülni. Az epilepsziás gyermekek tanulási nehézségei több típusba sorolhatók. Megkülönböztethetők: 1. emlékezetzavar típusúak, amelyek a rövid távú memóriát és a memóriakapacitást érintik, 2. figyelemzavar 3. sebességi faktor típusúak, amelyeknél az információfeldolgozás, különösen bonyolultabb feladatok végzésekor lassult, s végül 4. problémamegoldó típusú zavar, amely csupán a magasabb kognitív műveletek (logikai feladatok, döntések, okfejtés) területén észlelhető.

Gyakorlati tanácsok:

Mit tehetek szülőként, ha epilepsziás kisgyermekem óvodai beilleszkedésében nehézségeket, fejlődési elmaradást tapasztalok vagy, ha nagyobb, iskoláskorú epilepsziás gyermekemnél érzékelhetők tanulási, viselkedési, magatartási problémák, esetleg nehezen barátkozik?

  • Egészséges és epilepszia betegségben érintett gyermekeink fejlődését is érdemes nyomon követni. A legkisebbeknél a rendszeres védőnői gondozás mellett, sok esetben a játszótéri közös játék mutatja meg a pozitív vagy negatív eltérést, a kortárs csoporthoz képest. A közösségbe (óvodába, iskolába) lépés pedig általában olyan mérföldkő a családok életében, amely az élet minden területére kiterjedő változások mellett a szakértő segítségnyújtásnak is utat nyit. Az óvoda és az iskola tehát jellemzően javaslatot tesz a gyermekek fejlesztésére, amennyiben szükségesnek látja azt. Ilyenkor elsőként a Pedagógiai Szakszolgálatokon belül működő Nevelési Tanácsadó felkeresését ajánlják. Fontos tudni, hogy a szülők maguk is kérhetik a vizsgálatot 3-18 éves korú gyermekeik számára, nevelési gondok, hiperaktivitás, szobatisztaság kialakulásának késése, tanulási nehézségek, családi krízishelyzetek, továbbtanulási kérdések, tehetséggondozás stb. kapcsán. A vizsgálat és az előírt terápia is ingyenesen vehető igénybe. Budapesten minden kerületben, az ország egyéb részein pedig megyénként több településen is működnek Nevelési Tanácsadó szolgálatok. A gyermekeket gyógypedagógusok, pszichológusok, pszichiáterek vizsgálják majd gyógyítják, egy közösen összeállított terápiás terv szerint.
  • Előfordulhat, hogy a Nevelési Tanácsadó kikéri egy magasabb fórum, a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (TKVSZRB) szakértői véleményét is. Erre olyan esetekben kerül sor, amikor a tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézségnél (BTMN) komolyabb, pl. részképességekre kiterjedő eltérést (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia) vagy átfogó, súlyos és tartós, a tanulás folyamatát egészében érintő eltérést feltételeznek, ezért nem tartják elegendőnek a fejlesztő pedagógus által nyújtott segítséget, hanem a megfelelő fejlesztés érdekében rendszeres gyógypedagógiai terápiát írnak elő. A részképességzavar(ok)kal vagy tanulási akadályozottsággal élő gyermekek esetében is lényeges tudatosítani, elsősorban a szülőkben, hogy a fejlesztések következményeként komoly eredmények, pozitív változások várhatók. Minél korábbi életkorban kerül sor ezekre, annál jobbak a kilátások, hiszen a kisgyermekek, idegrendszere még plasztikus, terápiás eljárásokkal jól fejleszthető. Példaként állhatnak itt a különböző komplex mozgásterápiák, amelyeket speciálisan képzett gyógypedagógusok végeznek. Ilyen a TSMT, az Ayres terápia, az alapozó terápia, stb. Kognitív képességekben mutatkozó elmaradás (pl. emlékezet, figyelem stb.) valamint részképességzavarok esetén is jó eredménnyel alkalmazzák ezeket. Hasonlóan nagy segítséget jelenthet a Meixner-féle diszlexia prevenciós program, és más részképességzavarok kialakulásának megelőzésére, illetve a tünetek enyhítésére használt, iskolakezdés körüli/előtti program alkalmazása.

 

Összefoglalva: a Nevelési Tanácsadók beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségek (BTMN) esetén illetékesek. A gyermekek ellátására ilyen esetekben fejlesztő pedagógusokat, pedagógusokat kérnek fel, akik korrepetálás és képességfejlesztés formájában segítenek. Szükség esetén pszichoterápia is igénybe vehető.

A TKVSZRB vizsgálatát bizonyos időközönként megismételhetik. Ennek eredményeként meghatározzák a sajátos nevelési igényből (SNI) adódó, gyógypedagógus által végezhető fejlesztés formáját, mértékét, és a szülőkkel történő egyeztetést követően ajánlatot tesznek a megfelelő iskolatípus kiválasztására is. Érzelmi- és viselkedészavarok esetén a bizottság is javasolhat pszichoterápiás ellátást.

Érdemes a tanácsadó intézményekre nem hivatalként, hanem segítőként tekinteni. Ez irányban, az utóbbi években pozitív változás tapasztalható, talán kevésbé jellemző már, hogy megbélyegzettnek érzi magát, aki szakemberhez fordul.

A krónikus epilepszia betegséggel élő gyermekek számára a kórházi osztályokon és az ambuláns ellátásban is biztosítanak pszichológiai, ill. gyógypedagógiai kivizsgálást, melynek nyomán a gyermekneurológus is kérheti a gyermekek szakértői vizsgálatát. Éppen ezért célszerű a szakorvossal is megosztani az esetleges iskolai- vagy nevelési nehézségeket.

Felmerülhet a kérdés, hogy kell-e tudnia az iskolának azokról a gyerekekről, akik gyógyszerrel rohammentesek, jó prognózisúak, gyakorlatilag észrevehetetlen a betegségük? Miután sajnos nem zárható ki a hátrányos megítélés, szülők és gyermekek sok esetben titkolják... Fontos, hogy az epilepszia közlése mindig egyénre szabottan, az összes körülmény mérlegelésével történjen. Szükség esetén kérjük a szakemberek segítségét, akik osztályfőnöki óra vagy tantestületi értekezlet keretében elmagyarázzák a betegség lényegét a diáktársaknak és tanároknak, segítve ezzel a megbélyegzettség csökkentését.

Váraljai Réka, Békés Judit