Kapcsolatok, szexuális élet, család
Az epilepsziával élők számára sokszor nehézséget jelenthet a párválasztás. A rosszullétek miatt gátlások alakulhatnak ki, és nem könnyű beavatni a szeretett személyt a betegséggel kapcsolatos problémákba.
Párválasztás, házasélet epilepsziával
Sokszor keletkezik az epilepsziával élőkben az a félelem, hogy a betegséggel együtt járó nehézségek majd eltávolítják a kiválasztott illetőt, s elvész a lehetőség. Ennek a veszélye bizonyos mértékig fennáll, de valódi szeretet, szerelem esetén - ennek éppen próbája is lehet ez a kérdés - nem kell tőle félni. Mindenképpen szükséges, még a tartósabb kapcsolat megkötése előtt, hogy nyíltan beszéljenek erről, mivel a titkolózás később megbosszulhatja magát; arról nem is beszélve, hogy milyen súlyos terhet jelent, és milyen falat építhet két ember közé az ilyenfajta álruha viselése. Ami a szexuális életet illeti, az semmiféle kedvezőtlen behatással nincs a betegségre. De az önértékelési problémák átsugározhatnak a szexuális életre is, és nehézségeket okozhatnak. Ilyenkor pszichoterápiás kezelés (szexuálterápia) segíthet.
Szexuális élet
Az epilepszia alapvetően nem kell, hogy befolyásolja a szexuális életet. Ugyanakkor több, a szexuális életet zavaró tényező lehetősége is felmerül. Az epilepsziával élő emberek a betegséggel kapcsolatosan a társadalomban élő, még mindig jelentősen érvényesülő negatív előítéletek miatt nehezen tudnak párt vagy szexuális partnert találni. Az előítéletek visszahatásaként sokszor maguk is félnek, gátlásossá válnak. A szexuális vágy, a szexuális örömre való képesség sok lelki tényezőtől függ, és a különböző életnehézségek és a belőlük fakadó önértékelési problémák érzékenyen tükröződnek ezen a területen.
Sok tévhit él arra vonatkozóan, hogy a gyógyszerek rontják a férfiak potenciáját. Amennyiben valaki nem szorul kiemelkedően magas vagy sokféle gyógyszerelésre, ezzel nem kell számolni. Nagyon sokszor látjuk, hogy a fent jelzett lelki eredetű zavarok okozta potencia-problémát orvos és beteg kölcsönösen a gyógyszerekre fogja, holott megfelelő pszichoterápiás megközelítéssel, esetleg szexuálterápia ill. párterápia segítségével megszüntethető lenne a zavar.
Kétségtelen azonban, hogy a halántéklebeny epilepsziák súlyosabb formáiban a szexuális vágy és a szexuális tevékenység is csökken mind a férfiaknál, mind a nőknél.
A szexuális tevékenységgel kapcsolatban élnek olyan naiv elképzelések is a közhiedelemben, hogy az az epilepsziára kedvező hatású. Sokszor hallani, hogy egy még nem, vagy éppen serdülő leány vagy fiú esetében azt mondják: „majd ha férjhez megy ill. megnősül, attól meggyógyul”. Itt azt a tényt, hogy az epilepsziák egy része a serdülésben meggyógyul - ami valóban a hormonális változásoknak is köszönhető - tulajdonítják tévesen a szexuális tevékenységnek. Az ellenkezőjét is hallani, vagyis, hogy a szexuális tevékenység ártalmas. Ennek biztos, hogy az ellenkezője igaz, abban az értelemben, hogy a kiegyensúlyozott emberi élethez hozzátartozik a szexuális élet is, és a betegség ennek lehetőségét nem akadályozza.
Családban kialakuló zavarok
A gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező epilepszia nagy terhelést jelent a család számára. A szülőkben az okok keresése bűntudatot vagy egymás hibáztatását indíthatja el, és a korábbi rendezetlen párkapcsolati nehézségek nehezíthetik a kölcsönös empátián alapuló együttműködést. Emellett a szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, ezért fokozottan óvják, féltik a gyermeket, ha ez az attitűd tartósan fennmarad, akkor túlféltéshez (overprotektivitás) vezethet. Emiatt a gyermek számos életkori fejlődéshez szükséges tapasztalatból kimarad, a kortárstevékenységekben egyre kevésbé vesz részt, így függő viselkedésűvé és magányossá válhat. A gyermek fejlődését elősegítheti a testvérek, kortársak beavatása a problémába, így részt vehet a kortársak tevékenységeiben, a szülők helyett a testvérek, barátok lehetnek a kísérők a programokban. A vizsgálatok szerint a testvérek személyiségfejlődésére kedvező hatású lehet a részvételük, empátiás készségüket, társadalmi érzékenységüket fejleszti.
Az epilepsziás gyerekek egyes esetekben az apák részéről csalódottságot, elutasítást tapasztalhatnak, mely jelentősen változhat, ha az apa segítséget kap abban, hogy megértse: a gyerek ebben a helyzetben is képes lehet sok mindenre, és a közös tevékenységek növelik a gyerek önbizalmát, és mindkettejük számára sok örömet nyújthatnak
Abban az esetben, ha az epilepsziával élő családtag az apa, a rosszullétek átélése - ha ennek kellő magyarázata és kezelése nem történik meg - kedvezőtlenül terhelheti a gyermeket. Nagyon fontos, hogy ezzel kapcsolatban ne alakuljon ki indokolatlan titkolózás, mert az számos, a problémát még jobban felnagyító képzelődés forrása lehet. Fontos az is, hogy az apai szerep, ami meghatározó mind a fiú, mind a lánygyermekek nevelésében, ne szenvedjen csorbát. Ez elsősorban akkor valósul meg megfelelőképpen, ha az apai-anyai szerepmegosztást az epilepsziával kapcsolatos problémák nem zavarják meg kedvezőtlenül az anya túlzott szerepvállalásának javára, az apa kárára.
Abban az esetben, ha az epilepsziával élő családtag az anya, a nehézségek leggyakrabban abból fakadnak, hogy a rokonok gyakran kiveszik az anya kezéből a csecsemő gondozását, ellátását. Fontos, hogy e helyett biztonságos körülmények teremtésével segítsük az epilepsziás anyát gyermeke ellátásában.
Prof. Halász Péter, dr. Békés Judit
Az epilepsziával élők számára sokszor nehézséget jelenthet a párválasztás. A rosszullétek miatt gátlások alakulhatnak ki, és nem könnyű beavatni a szeretett személyt a betegséggel kapcsolatos problémákba.
Párválasztás, házasélet epilepsziával
Sokszor keletkezik az epilepsziával élőkben az a félelem, hogy a betegséggel együtt járó nehézségek majd eltávolítják a kiválasztott illetőt, s elvész a lehetőség. Ennek a veszélye bizonyos mértékig fennáll, de valódi szeretet, szerelem esetén - ennek éppen próbája is lehet ez a kérdés - nem kell tőle félni. Mindenképpen szükséges, még a tartósabb kapcsolat megkötése előtt, hogy nyíltan beszéljenek erről, mivel a titkolózás később megbosszulhatja magát; arról nem is beszélve, hogy milyen súlyos terhet jelent, és milyen falat építhet két ember közé az ilyenfajta álruha viselése. Ami a szexuális életet illeti, az semmiféle kedvezőtlen behatással nincs a betegségre. De az önértékelési problémák átsugározhatnak a szexuális életre is, és nehézségeket okozhatnak. Ilyenkor pszichoterápiás kezelés (szexuálterápia) segíthet.
Szexuális élet
Az epilepszia alapvetően nem kell, hogy befolyásolja a szexuális életet. Ugyanakkor több, a szexuális életet zavaró tényező lehetősége is felmerül. Az epilepsziával élő emberek a betegséggel kapcsolatosan a társadalomban élő, még mindig jelentősen érvényesülő negatív előítéletek miatt nehezen tudnak párt vagy szexuális partnert találni. Az előítéletek visszahatásaként sokszor maguk is félnek, gátlásossá válnak. A szexuális vágy, a szexuális örömre való képesség sok lelki tényezőtől függ, és a különböző életnehézségek és a belőlük fakadó önértékelési problémák érzékenyen tükröződnek ezen a területen.
Sok tévhit él arra vonatkozóan, hogy a gyógyszerek rontják a férfiak potenciáját. Amennyiben valaki nem szorul kiemelkedően magas vagy sokféle gyógyszerelésre, ezzel nem kell számolni. Nagyon sokszor látjuk, hogy a fent jelzett lelki eredetű zavarok okozta potencia-problémát orvos és beteg kölcsönösen a gyógyszerekre fogja, holott megfelelő pszichoterápiás megközelítéssel, esetleg szexuálterápia ill. párterápia segítségével megszüntethető lenne a zavar.
Kétségtelen azonban, hogy a halántéklebeny epilepsziák súlyosabb formáiban a szexuális vágy és a szexuális tevékenység is csökken mind a férfiaknál, mind a nőknél.
A szexuális tevékenységgel kapcsolatban élnek olyan naiv elképzelések is a közhiedelemben, hogy az az epilepsziára kedvező hatású. Sokszor hallani, hogy egy még nem, vagy éppen serdülő leány vagy fiú esetében azt mondják: „majd ha férjhez megy ill. megnősül, attól meggyógyul”. Itt azt a tényt, hogy az epilepsziák egy része a serdülésben meggyógyul - ami valóban a hormonális változásoknak is köszönhető - tulajdonítják tévesen a szexuális tevékenységnek. Az ellenkezőjét is hallani, vagyis, hogy a szexuális tevékenység ártalmas. Ennek biztos, hogy az ellenkezője igaz, abban az értelemben, hogy a kiegyensúlyozott emberi élethez hozzátartozik a szexuális élet is, és a betegség ennek lehetőségét nem akadályozza.
Családban kialakuló zavarok
A gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező epilepszia nagy terhelést jelent a család számára. A szülőkben az okok keresése bűntudatot vagy egymás hibáztatását indíthatja el, és a korábbi rendezetlen párkapcsolati nehézségek nehezíthetik a kölcsönös empátián alapuló együttműködést. Emellett a szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, ezért fokozottan óvják, féltik a gyermeket, ha ez az attitűd tartósan fennmarad, akkor túlféltéshez (overprotektivitás) vezethet. Emiatt a gyermek számos életkori fejlődéshez szükséges tapasztalatból kimarad, a kortárstevékenységekben egyre kevésbé vesz részt, így függő viselkedésűvé és magányossá válhat. A gyermek fejlődését elősegítheti a testvérek, kortársak beavatása a problémába, így részt vehet a kortársak tevékenységeiben, a szülők helyett a testvérek, barátok lehetnek a kísérők a programokban. A vizsgálatok szerint a testvérek személyiségfejlődésére kedvező hatású lehet a részvételük, empátiás készségüket, társadalmi érzékenységüket fejleszti.
Az epilepsziás gyerekek egyes esetekben az apák részéről csalódottságot, elutasítást tapasztalhatnak, mely jelentősen változhat, ha az apa segítséget kap abban, hogy megértse: a gyerek ebben a helyzetben is képes lehet sok mindenre, és a közös tevékenységek növelik a gyerek önbizalmát, és mindkettejük számára sok örömet nyújthatnak
Abban az esetben, ha az epilepsziával élő családtag az apa, a rosszullétek átélése - ha ennek kellő magyarázata és kezelése nem történik meg - kedvezőtlenül terhelheti a gyermeket. Nagyon fontos, hogy ezzel kapcsolatban ne alakuljon ki indokolatlan titkolózás, mert az számos, a problémát még jobban felnagyító képzelődés forrása lehet. Fontos az is, hogy az apai szerep, ami meghatározó mind a fiú, mind a lánygyermekek nevelésében, ne szenvedjen csorbát. Ez elsősorban akkor valósul meg megfelelőképpen, ha az apai-anyai szerepmegosztást az epilepsziával kapcsolatos problémák nem zavarják meg kedvezőtlenül az anya túlzott szerepvállalásának javára, az apa kárára.
Abban az esetben, ha az epilepsziával élő családtag az anya, a nehézségek leggyakrabban abból fakadnak, hogy a rokonok gyakran kiveszik az anya kezéből a csecsemő gondozását, ellátását. Fontos, hogy e helyett biztonságos körülmények teremtésével segítsük az epilepsziás anyát gyermeke ellátásában.
Prof. Halász Péter, dr. Békés Judit
