Epilepsziás vagyok és nem szeretnék gyermeket
A fogamzásgátlási módszerek többfélék, azonban a különböző módszerekkel szemben támasztott követelmények azonosak, alkalmazásuk legyen egyszerű és megbízható.
A hormonális fogamzásgátlás
A szájon át szedhető hormonális fogamzásgátlás (OAC) az 1950-es évek végétől terjedt el széles körben. Megkülönböztetünk kombinált (ösztrogén és gesztagén tartalmú), szekvenciális (bi- és trifázisos készítmények, melyek többféle hormon összetételű tablettát tartalmaznak a ciklus különböző napjaiban), csak gesztagén tartalmú, hosszú hatású készítményeket és az esemény utáni, sürgősségi tablettákat.
A szekvenciális készítmények a ciklus élettani hormonális ingadozásait jobban követik, azonban az ovuláció gátló hatásuk enyhébb. A hormonális fogamzásgátlásnak vannak kedvező és kedvezőtlen mellékhatásai. Kifejezetten kedvező, hogy megszüntetik a menstruációs görcsöket, a rendellenes ciklusokat, a bőrgyógyászati panaszokat és jótékony hatásúak a menstruáció előtti feszültségre és a katameniális epilepszia (ciklusfüggő rohamszám szaporulat) bizonyos formáira. Kedvezőtlen azonban, hogy fokozzák a thromboembólia előfordulását, testsúlygyarapodást okozhatnak és ronthatják a migrént.
Az utóbbi pár évben került alkalmazásra a hormon tartalmú hüvelygyűrű. Általános mellékhatások szempontjából – az alacsonyabb napi hormonterhelés következtében –kedvezőbb, mint a tabletta.
Az antiepileptikumok (AE) és az OAC együttes alkalmazása
Az úgynevezett enziminduktor AE-ok (carbamazepine, oxcarbazepine, phenobarbital, primidon, phenytoin, suxinimid, felbamat, topiramat) csökkenthetik az OAC biztonságosságát (mind a kombinált, mind a szekvenciális, mind a depot készítmények, mind a hormonális hüvely gyűrű alkalmazására vonatkozik). Ennek a hatásnak a kialakulásához 10 nap kell, míg az antiepileptikum leállítását követően akár 4 hétig is számolnunk kell enzimindukciós hatással.
Az OAC-k nincsenek kedvezőtlen hatással az epilepsziára, azonban befolyásolhatják bizonyos AE-ok hatékonyságát (a lamotrigine szérumszintjét 20-30%-al csökkentik, a phenytoin szérumszintjét 20-30%-al növelik). Érdemes az OAC beállítása után az alkalmazott AE vérszintjének az ellenőrzése, valamint klinikai tünetek jelentkezése esetén (köztes vérzés, egyéb vérzészavar, nem kívánt terhesség), a ciklus második felében a hormonok szintjének a meghatározása.
Tehát, hormonális fogamzásgátlás esetén kerülni kell az enziminduktor hatással rendelkező antiepileptikumok együttes alkalmazását, mivel Magyarországon nincs forgalomban olyan magas hormontartalmú (50-100 μg ösztrogén) fogamzásgátló tabletta, mely mellett a kellő védelem biztosítható.
Természetesen a mechanikus fogamzásgátló (IUD, kondom, sterilizáció stb.) eljárások alkalmazásának – epilepszia együttes fennállása esetén – semmilyen epileptológiai ellenjavallta nincs.
Dr. Juhos Vera
A fogamzásgátlási módszerek többfélék, azonban a különböző módszerekkel szemben támasztott követelmények azonosak, alkalmazásuk legyen egyszerű és megbízható.
A hormonális fogamzásgátlás
A szájon át szedhető hormonális fogamzásgátlás (OAC) az 1950-es évek végétől terjedt el széles körben. Megkülönböztetünk kombinált (ösztrogén és gesztagén tartalmú), szekvenciális (bi- és trifázisos készítmények, melyek többféle hormon összetételű tablettát tartalmaznak a ciklus különböző napjaiban), csak gesztagén tartalmú, hosszú hatású készítményeket és az esemény utáni, sürgősségi tablettákat.
A szekvenciális készítmények a ciklus élettani hormonális ingadozásait jobban követik, azonban az ovuláció gátló hatásuk enyhébb. A hormonális fogamzásgátlásnak vannak kedvező és kedvezőtlen mellékhatásai. Kifejezetten kedvező, hogy megszüntetik a menstruációs görcsöket, a rendellenes ciklusokat, a bőrgyógyászati panaszokat és jótékony hatásúak a menstruáció előtti feszültségre és a katameniális epilepszia (ciklusfüggő rohamszám szaporulat) bizonyos formáira. Kedvezőtlen azonban, hogy fokozzák a thromboembólia előfordulását, testsúlygyarapodást okozhatnak és ronthatják a migrént.
Az utóbbi pár évben került alkalmazásra a hormon tartalmú hüvelygyűrű. Általános mellékhatások szempontjából – az alacsonyabb napi hormonterhelés következtében –kedvezőbb, mint a tabletta.
Az antiepileptikumok (AE) és az OAC együttes alkalmazása
Az úgynevezett enziminduktor AE-ok (carbamazepine, oxcarbazepine, phenobarbital, primidon, phenytoin, suxinimid, felbamat, topiramat) csökkenthetik az OAC biztonságosságát (mind a kombinált, mind a szekvenciális, mind a depot készítmények, mind a hormonális hüvely gyűrű alkalmazására vonatkozik). Ennek a hatásnak a kialakulásához 10 nap kell, míg az antiepileptikum leállítását követően akár 4 hétig is számolnunk kell enzimindukciós hatással.
Az OAC-k nincsenek kedvezőtlen hatással az epilepsziára, azonban befolyásolhatják bizonyos AE-ok hatékonyságát (a lamotrigine szérumszintjét 20-30%-al csökkentik, a phenytoin szérumszintjét 20-30%-al növelik). Érdemes az OAC beállítása után az alkalmazott AE vérszintjének az ellenőrzése, valamint klinikai tünetek jelentkezése esetén (köztes vérzés, egyéb vérzészavar, nem kívánt terhesség), a ciklus második felében a hormonok szintjének a meghatározása.
Tehát, hormonális fogamzásgátlás esetén kerülni kell az enziminduktor hatással rendelkező antiepileptikumok együttes alkalmazását, mivel Magyarországon nincs forgalomban olyan magas hormontartalmú (50-100 μg ösztrogén) fogamzásgátló tabletta, mely mellett a kellő védelem biztosítható.
Természetesen a mechanikus fogamzásgátló (IUD, kondom, sterilizáció stb.) eljárások alkalmazásának – epilepszia együttes fennállása esetén – semmilyen epileptológiai ellenjavallta nincs.
Dr. Juhos Vera
