Valójában nem tudjuk, hogy egy-egy rosszullét miért éppen akkor jelentkezik, amikor. Valószínűleg több - külső és belső - tényező együttes hatásának az eredménye az, hogy egy adott rosszullét jelentkezik.

Biztosnak tekinthető, hogy egyes emberek érzékenyek bizonyos fajta időjárás-változásokra (frontra). Mindazonáltal kevés, valóban megbízható tudásunk van erről. Hasonlóképpen vannak adatok arra, hogy különböző érzelmileg igénybevevő, felindultsággal járó negatív, ritkábban a pozitív hatások rohamot kiváltóak lehetnek. Valószínű, hogy bizonyos környezeti tényezők, helyzetek, amelyek szintén gyakran társulnak rosszullétekkel - feltételes reflexes alapon - elősegíthetik a rohamok jelentkezését.

Számos megfigyelés és vizsgálat támasztja alá azt a tapasztalatot, hogy bizonyos epilepsziák esetében a rosszullétek külső ingerekre, főleg hangra vagy fényre váltódnak ki. Ezeket nevezzük reflex epilepsziáknak. Ezek ritkák, pl. a fényérzékeny epilepsziás betegek az összes epilepsziák mintegy 5%-át teszik csak ki.

Tudjuk azt is, hogy a kialvatlanság, az átvirrasztott éjszaka, az így keletkezett alvásfosztott állapot nagyon erős rohamot elősegítő tényezők a serdülőkorban, vagy utána fiatal felnőtt korban jelentkező un. serdülőkori generalizált mioklónusos epilepsziában.

Ki lehet-e védeni a rohamokat?
Sok epilepsziával élő ember rendelkezik valamilyen saját módszerrel, amivel rohamait el tudja fojtani, még azok kezdetén. Egyesek például az egyik kézben jelentkező rángásokat meg tudják akadályozni, ha másik kezükkel szorosan megfogják beteg karjukat. Ismét mások szellemi koncentrációval érik el, hogy ne fejlődjön tovább az előérzet stádiumánál a rosszullétük stb. A stressz csökkentő módszereknek, pl. relaxáció, testmozgás kedvező hatásuk van a rohamszám alakulására. Az orvos által előírt (pl. gyógyszeres) terápiák mellett az ilyen egyéni lehetőségeket minél inkább meg kell találni, illetőleg ki kell fejleszteni.

Prof. Halász Péter