Neuropszichológiai vizsgálat
A neuropszichológia a pszichológiának egy olyan területe, amely a központi idegrendszer (agy) és a különböző mentális funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) kapcsolatával foglalkozik.
Mi a neuropszichológia?
Egy olyan klinikai szakterület, amely ismert vagy feltételezett agyi rendellenességek (sérülés, betegség) következtében előállt kognitív (megismerési), viselkedési és érzelmi-emocionális problémák vizsgálatával foglalkozik.
Ki a neuropszichológus és mi a feladata?
A neuropszichológus a különböző agyi betegségek vagy sérülések által okozott mentális zavarok vizsgálatában és rehabilitációjában (fejlesztésében) szakosodott pszichológus. Az epilepsziában specializált neuropszichológus számos epilepszia központban tagja a kezelést végző csoportnak.
Az epilepsziás betegeknél a gondolkodásban, személyiségben vagy az érzelmi állapotban
előforduló változások hátterében állhatnak azok az agyi rendellenességek, amelyek a rohamokért is felelnek, de okozhatják ezeket maguk a rohamok, valamint az epilepsziával mint krónikus betegséggel gyakran társuló stresszállapot is. A neuropszichológus arra próbál fényt deríteni, hogy mindezeknek a tényezőknek milyen következményei vannak az agy működésére.
Miért van szükség az epilepsziás betegek neuropszichológiai vizsgálatára?
Diagnózis: a neuropszichológiai vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában azzal, hogy pl. információt nyújt az agyműködés épségéről, illetve a sérülés vagy rendellenes működés helyéről (pl. jobb vagy bal oldal?, temporális vagy frontális lebeny?). Általa elkülöníthetők azok az észleléssel/gondolkodással kapcsolatos zavarok, amelyek problémákat okozhatnak a viselkedésben (tanulásban, munkában, társas életben), illetve képes azonosítani olyan finomabb működési deficiteket is, amire egy egyszerű intelligencia-, vagy egyéb képességteszt nem alkalmas. A neuropszichológiai vizsgálat eredményei nem önmagukban, hanem más neurológiai jellegű vizsgálattal együtt járulhatnak hozzá a diagnózis tisztázásához.
Prognózis: sok esetben, pl. műtéti beavatkozás esetén, szükség van a sebészeti beavatkozás kockázatainak a felmérésére nem csak neurológiai és klinikai szempontból, de az érintett funkciók (pl. tanulás, memória, beszéd, stb.) esetleges károsodásainak a lehetősége miatt is. Ilyen esetekben a neuropszichológiai felmérés hasznos információt nyújthat a műtét mentális következményeinek előrejelzésében.
Gondozás, kezelés: a vizsgálat eredményeinek ismeretében a neuropszichológus eldöntheti egy esetleges rehabilitációs beavatkozás szükségességét, illetve megtervezi, vezeti és felméri annak hatékonyságát.
Tudományos kutatás: a klinikai vizsgálatok mellett a kutatás révén olyan új elméletek és módszerek kifejlesztése válik lehetővé, amelyek segítségével pontosabbá és hatékonyabbá tehető a klinikai diagnosztikai és gondozó-fejlesztő munka is.
Mikor van szükség egy epilepsziás beteg neuropszichológiai vizsgálatára?
Ideális esetben az összes, újonnan diagnosztizált epilepsziás betegnek át kellene esnie egy rövid, szűrő jellegű vizsgálaton még mielőtt bármilyen kezelést elkezdene. Ez a fajta kivizsgálás nem annyira a diagnózis szempontjából hasznos, hanem azért mert a későbbiek folyamán ehhez a kezdeti szinthez lehet viszonyítani a különböző beavatkozások (gyógyszeres, műtéti) kognitív következményeit.
Neuropszichológiai vizsgálatra minden olyan esetben szükség van, amikor a beteg kognitív állapotában vagy viselkedésében hirtelen változás következik be. Műtét előtt a fentebb említett okok miatt minden esetben célszerű elvégezni, a műtétet követően pedig egy éven belül akár kétszer is ajánlott megismételni.
Miből áll egy neuropszichológiai vizsgálat?
Minden vizsgálat egy beszélgetéssel kezdődik, amelynek célja a beteg megismerése, a betegség történetének és az aktuális panaszoknak a tisztázása. A neuropszichológus ismerteti a beteggel a vizsgálat célját, röviden elmagyarázza a tesztek jellegét, hogy ki és mire fogja használni az eredményeket, stb.
Ezt követően kezdődik maga a tesztelés, ami különböző, ún. standardizált neuropszichológiai feladatsorok alkalmazását jelenti. Ezek segítségével lehet a kb. kognitív funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) állapotát objektív módon (vagyis a beteg szubjektív érzéseitől függetlenül) felmérni. A tesztelés nem egy iskolai vizsgahelyzet! Nem lehet átmenni vagy megbukni benne. A különböző tesztek különböző funkciókat mérnek, amelyek az agy meghatározott területeihez köthetők. Annak alapján, hogy mely tesztekben teljesít gyengébben valaki, meg lehet állapítani, hogy az agy mely területei nem működnek megfelelően. Ezek lehetnek a rohamok kiinduló pontjai vagy az általuk „bejárt” területek egyaránt. Egyes feladatok szóban zajlanak, mások papír és ceruza használatát igénylik és vannak olyanok is, amelyek számítógépen futnak. Egy átfogó tesztelés kb. 3-4 órát is eltart és a vizsgálati kérdésnek megfelelően kb. agyi funkciók, felmérésére irányulhat: pl. memória panaszok esetén a tanulás és emlékezet kb. típusait teszteli elsősorban, demencia gyanúja esetén a kognitív hanyatlás természetének és mértékének megállapítására alkalmas eljárásokat használja, stb. A tesztelést követően az eredményekről a beteg visszajelzést kap. A kivizsgálás végeztével a neuropszichológus kiértékeli a tesztekben nyújtott teljesítményeket és összehasonlítja azokat más, hasonló életkorú és iskolai végzettségű személyek eredményeivel, ami alapján megállapítja, hogy adott funkció ép-e vagy sem, illetve ha sérült, akkor milyen mértékben az. Végül, készül egy neuropszichológusi szakvélemény, amely tartalmazza mindezeket az információkat, illetve amennyiben erre szükség van, javaslatokat a deficitek kezelésére vagy az újratesztelés szükségességére is. Az eredményeket a neuropszichológus a beteg kezelő orvosával is megbeszéli.
Műtét előtti és -utáni neuropszichológiai vizsgálat
Az epilepsziás betegeknél a leggyakoribb műtéti beavatkozás az egyoldali halántéklebeny műtét. Amennyiben erre sor kerül, a neuropszichológiai kivizsgálásnak fontos szerepe van, mivel a halántéklebeny (és ezen belül is főleg egy kis terület, a hippokampusz) fontos szerepet tölt be az emlékezés folyamataiban. Mindkét oldali műtétet e területen nem végeznek mivel az súlyos memória károsodáshoz vezet. Az egyoldali rezekciók általában ún. ingeranyag-specifikus memória zavarokhoz vezetnek. Ez annyit jelent, hogy a jobb és a bal oldali halántéklebenyek különböző típusú információk feldolgozásáért felelnek: az ún. domináns oldali halántéklebeny (a legtöbb esetben ez a bal oldal) a verbális (nyelvvel, beszéddel kapcsolatos) memória szempontjából fontos terület, míg a nem domináns (jobb) oldali halántéklebeny a nem-verbális jellegű, téri és vizuális információfeldolgozásban, memóriában tölt be vezető szerepet.
Műtét előtt ezek a memória funkciók specifikusan károsodhatnak az epilepszia hátterében lévő agyi károsodás (pl. hippokampális szklerózis, halántéklebenyi tumor, stb.) vagy a hosszú éveken át tartó gyakori és súlyos rohamok következtében. Pl. ha egy jobb kezes embernél az MRI vizsgálat bal oldali hippokampális szklerózist (HS) mutatott ki, az EEG vizsgálat ugyanerről a területről kiinduló rohamokat illetve rendellenes agyi aktivitást állapít meg, akkor nagy valószínűséggel ennél a betegnél várható a verbális memória csökkenése is, miközben az ellenoldali emlékezeti funkciói teljesen épek maradhatnak. Sok esetben azonban ezek a csökkenések csak enyhe mértékűek, csak tesztekkel mutathatók ki és a mindennapi életben nem okoznak problémát. A műtét következtében bizonyos kognitív funkciók károsodhatnak. A károsodás mértéke számos tényezőtől függ, ezek közül a legfontosabbak: a műtét oldala, helye és kiterjedtsége, az, hogy műtét előtt mennyire jól működött az eltávolított terület, a beteg életkora, stb. Például ha valaki bal oldali halántéklebeny műtéten esik át és már műtét előtt jelentősebb mértékű verbális memóriazavara volt (pl. bal oldali HS és rohamok miatt), annál viszonylag kicsi a valószínűsége annak, hogy a műtét jelentősen tovább rontsa ezt a funkciót. Az utóbbi években világossá vált, hogy a műtétet követő hónapokban az agyban olyan újraszerveződési folyamatok zajlanak le, amelyek megpróbálják a károsodott területek funkcióit pótolni. Emellett a betegek saját maguktól, vagy a kognitív rehabilitációs program keretén belül elsajátíthatnak különböző kompenzációs eljárásokat, stratégiákat, amelyekkel enyhíthetik az adott funkciókárosodásból (pl. memóriazavar) adódó nehézségeiket. A műtétet követően a rohamok megszűnésével javulhat a beteg általános közérzete is, amiből kifolyólag javulhat az egyes kognitív funkciók állapotának a megítélése is. Mindezek a tényezők együttesen befolyásolhatják a posztoperatív neuropszichológiai vizsgálat eredményeit.
Borbély Csaba
A neuropszichológia a pszichológiának egy olyan területe, amely a központi idegrendszer (agy) és a különböző mentális funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) kapcsolatával foglalkozik.
Mi a neuropszichológia?
Egy olyan klinikai szakterület, amely ismert vagy feltételezett agyi rendellenességek (sérülés, betegség) következtében előállt kognitív (megismerési), viselkedési és érzelmi-emocionális problémák vizsgálatával foglalkozik.
Ki a neuropszichológus és mi a feladata?
A neuropszichológus a különböző agyi betegségek vagy sérülések által okozott mentális zavarok vizsgálatában és rehabilitációjában (fejlesztésében) szakosodott pszichológus. Az epilepsziában specializált neuropszichológus számos epilepszia központban tagja a kezelést végző csoportnak.
Az epilepsziás betegeknél a gondolkodásban, személyiségben vagy az érzelmi állapotban
előforduló változások hátterében állhatnak azok az agyi rendellenességek, amelyek a rohamokért is felelnek, de okozhatják ezeket maguk a rohamok, valamint az epilepsziával mint krónikus betegséggel gyakran társuló stresszállapot is. A neuropszichológus arra próbál fényt deríteni, hogy mindezeknek a tényezőknek milyen következményei vannak az agy működésére.
Miért van szükség az epilepsziás betegek neuropszichológiai vizsgálatára?
Diagnózis: a neuropszichológiai vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában azzal, hogy pl. információt nyújt az agyműködés épségéről, illetve a sérülés vagy rendellenes működés helyéről (pl. jobb vagy bal oldal?, temporális vagy frontális lebeny?). Általa elkülöníthetők azok az észleléssel/gondolkodással kapcsolatos zavarok, amelyek problémákat okozhatnak a viselkedésben (tanulásban, munkában, társas életben), illetve képes azonosítani olyan finomabb működési deficiteket is, amire egy egyszerű intelligencia-, vagy egyéb képességteszt nem alkalmas. A neuropszichológiai vizsgálat eredményei nem önmagukban, hanem más neurológiai jellegű vizsgálattal együtt járulhatnak hozzá a diagnózis tisztázásához.
Prognózis: sok esetben, pl. műtéti beavatkozás esetén, szükség van a sebészeti beavatkozás kockázatainak a felmérésére nem csak neurológiai és klinikai szempontból, de az érintett funkciók (pl. tanulás, memória, beszéd, stb.) esetleges károsodásainak a lehetősége miatt is. Ilyen esetekben a neuropszichológiai felmérés hasznos információt nyújthat a műtét mentális következményeinek előrejelzésében.
Gondozás, kezelés: a vizsgálat eredményeinek ismeretében a neuropszichológus eldöntheti egy esetleges rehabilitációs beavatkozás szükségességét, illetve megtervezi, vezeti és felméri annak hatékonyságát.
Tudományos kutatás: a klinikai vizsgálatok mellett a kutatás révén olyan új elméletek és módszerek kifejlesztése válik lehetővé, amelyek segítségével pontosabbá és hatékonyabbá tehető a klinikai diagnosztikai és gondozó-fejlesztő munka is.
Mikor van szükség egy epilepsziás beteg neuropszichológiai vizsgálatára?
Ideális esetben az összes, újonnan diagnosztizált epilepsziás betegnek át kellene esnie egy rövid, szűrő jellegű vizsgálaton még mielőtt bármilyen kezelést elkezdene. Ez a fajta kivizsgálás nem annyira a diagnózis szempontjából hasznos, hanem azért mert a későbbiek folyamán ehhez a kezdeti szinthez lehet viszonyítani a különböző beavatkozások (gyógyszeres, műtéti) kognitív következményeit.
Neuropszichológiai vizsgálatra minden olyan esetben szükség van, amikor a beteg kognitív állapotában vagy viselkedésében hirtelen változás következik be. Műtét előtt a fentebb említett okok miatt minden esetben célszerű elvégezni, a műtétet követően pedig egy éven belül akár kétszer is ajánlott megismételni.
Miből áll egy neuropszichológiai vizsgálat?
Minden vizsgálat egy beszélgetéssel kezdődik, amelynek célja a beteg megismerése, a betegség történetének és az aktuális panaszoknak a tisztázása. A neuropszichológus ismerteti a beteggel a vizsgálat célját, röviden elmagyarázza a tesztek jellegét, hogy ki és mire fogja használni az eredményeket, stb.
Ezt követően kezdődik maga a tesztelés, ami különböző, ún. standardizált neuropszichológiai feladatsorok alkalmazását jelenti. Ezek segítségével lehet a kb. kognitív funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) állapotát objektív módon (vagyis a beteg szubjektív érzéseitől függetlenül) felmérni. A tesztelés nem egy iskolai vizsgahelyzet! Nem lehet átmenni vagy megbukni benne. A különböző tesztek különböző funkciókat mérnek, amelyek az agy meghatározott területeihez köthetők. Annak alapján, hogy mely tesztekben teljesít gyengébben valaki, meg lehet állapítani, hogy az agy mely területei nem működnek megfelelően. Ezek lehetnek a rohamok kiinduló pontjai vagy az általuk „bejárt” területek egyaránt. Egyes feladatok szóban zajlanak, mások papír és ceruza használatát igénylik és vannak olyanok is, amelyek számítógépen futnak. Egy átfogó tesztelés kb. 3-4 órát is eltart és a vizsgálati kérdésnek megfelelően kb. agyi funkciók, felmérésére irányulhat: pl. memória panaszok esetén a tanulás és emlékezet kb. típusait teszteli elsősorban, demencia gyanúja esetén a kognitív hanyatlás természetének és mértékének megállapítására alkalmas eljárásokat használja, stb. A tesztelést követően az eredményekről a beteg visszajelzést kap. A kivizsgálás végeztével a neuropszichológus kiértékeli a tesztekben nyújtott teljesítményeket és összehasonlítja azokat más, hasonló életkorú és iskolai végzettségű személyek eredményeivel, ami alapján megállapítja, hogy adott funkció ép-e vagy sem, illetve ha sérült, akkor milyen mértékben az. Végül, készül egy neuropszichológusi szakvélemény, amely tartalmazza mindezeket az információkat, illetve amennyiben erre szükség van, javaslatokat a deficitek kezelésére vagy az újratesztelés szükségességére is. Az eredményeket a neuropszichológus a beteg kezelő orvosával is megbeszéli.
Műtét előtti és -utáni neuropszichológiai vizsgálat
Az epilepsziás betegeknél a leggyakoribb műtéti beavatkozás az egyoldali halántéklebeny műtét. Amennyiben erre sor kerül, a neuropszichológiai kivizsgálásnak fontos szerepe van, mivel a halántéklebeny (és ezen belül is főleg egy kis terület, a hippokampusz) fontos szerepet tölt be az emlékezés folyamataiban. Mindkét oldali műtétet e területen nem végeznek mivel az súlyos memória károsodáshoz vezet. Az egyoldali rezekciók általában ún. ingeranyag-specifikus memória zavarokhoz vezetnek. Ez annyit jelent, hogy a jobb és a bal oldali halántéklebenyek különböző típusú információk feldolgozásáért felelnek: az ún. domináns oldali halántéklebeny (a legtöbb esetben ez a bal oldal) a verbális (nyelvvel, beszéddel kapcsolatos) memória szempontjából fontos terület, míg a nem domináns (jobb) oldali halántéklebeny a nem-verbális jellegű, téri és vizuális információfeldolgozásban, memóriában tölt be vezető szerepet.
Műtét előtt ezek a memória funkciók specifikusan károsodhatnak az epilepszia hátterében lévő agyi károsodás (pl. hippokampális szklerózis, halántéklebenyi tumor, stb.) vagy a hosszú éveken át tartó gyakori és súlyos rohamok következtében. Pl. ha egy jobb kezes embernél az MRI vizsgálat bal oldali hippokampális szklerózist (HS) mutatott ki, az EEG vizsgálat ugyanerről a területről kiinduló rohamokat illetve rendellenes agyi aktivitást állapít meg, akkor nagy valószínűséggel ennél a betegnél várható a verbális memória csökkenése is, miközben az ellenoldali emlékezeti funkciói teljesen épek maradhatnak. Sok esetben azonban ezek a csökkenések csak enyhe mértékűek, csak tesztekkel mutathatók ki és a mindennapi életben nem okoznak problémát. A műtét következtében bizonyos kognitív funkciók károsodhatnak. A károsodás mértéke számos tényezőtől függ, ezek közül a legfontosabbak: a műtét oldala, helye és kiterjedtsége, az, hogy műtét előtt mennyire jól működött az eltávolított terület, a beteg életkora, stb. Például ha valaki bal oldali halántéklebeny műtéten esik át és már műtét előtt jelentősebb mértékű verbális memóriazavara volt (pl. bal oldali HS és rohamok miatt), annál viszonylag kicsi a valószínűsége annak, hogy a műtét jelentősen tovább rontsa ezt a funkciót. Az utóbbi években világossá vált, hogy a műtétet követő hónapokban az agyban olyan újraszerveződési folyamatok zajlanak le, amelyek megpróbálják a károsodott területek funkcióit pótolni. Emellett a betegek saját maguktól, vagy a kognitív rehabilitációs program keretén belül elsajátíthatnak különböző kompenzációs eljárásokat, stratégiákat, amelyekkel enyhíthetik az adott funkciókárosodásból (pl. memóriazavar) adódó nehézségeiket. A műtétet követően a rohamok megszűnésével javulhat a beteg általános közérzete is, amiből kifolyólag javulhat az egyes kognitív funkciók állapotának a megítélése is. Mindezek a tényezők együttesen befolyásolhatják a posztoperatív neuropszichológiai vizsgálat eredményeit.
Borbély Csaba
