Az epilepsziás rohamok fajtái

A rohamfajták meghatározásában a roham lefolyása, a klinikai tünetek, azok sorrendje és az EEG-ben észlelt jellegzetességek jelentik a legfontosabb támpontot.

Az absence roham

Régebben petit mal (ejtsd: pötimal) rohamnak is nevezték, de ez megtévesztő, mert nem minden kis-roham (ez a francia kifejezés magyar fordítása) felel meg petit malnak. Úgyhogy jobb az absence (ejtsd: abszansz) kifejezést használni, ami jobban leírja már elnevezésében is a dolog lényegét. Ez is francia szó, távollétet jelent. Ugyanis a rövid, pár másodperces roham csak elrévedésből, bambulásból, a végzett mozgás megrekedéséből és pillanatnyi távollétből, vagyis a környezettel való kapcsolat megszakadásából áll. Ez nem mindig tudatvesztés, vagyis a környezettel való kapcsolat teljes megszakadása, sokszor csak beszűkül a kapcsolat. A legpontosabb jellemzése ennek a pár másodperces kihagyásnak az, hogy a magasabb rendű agykérgi működésekben van átmeneti zavar. Erre az időszakra utólag a tudatvesztés arányában nincs teljes visszaemlékezés. Pl. a titkárnő automatikusan tovább ír, nem is biztos, hogy hibát ejt - bár többnyire ez következik be -, de utólag nem emlékszik arra, amit a rosszullét alatt automatikusan leírt. A testtartás többnyire megmarad, de néha pillanatnyi megbillenés is lehetséges. Gyakran a szemhéjakban, a vállban vagy ritkábban a végtagokban kis ritmusos rángások (egy másodperc alatt három) jelentkeznek, vagy a szemek felfelé, illetőleg ritkábban kissé oldalra fordulnak, a fej előre illetőleg hátra biccen. Mindez hirtelen kezdődik és végződik.

Az epilepsziás nagyroham

Az epilepsziás rohamok leginkább ismert formája az un. grand mal = nagy roham, amit generalizált tónusos-klónusos rohamnak neveznek az orvosi szaknyelvben. Az epilepsziás izgalom ilyenkor az egész agyat igénybe veszi. Ez lehet már rögtön a roham kezdetétől fogva így, máskor viszont valamilyen körülírt területről másodlagosan terjed szét az epilepsziás izgalom az egész agyra. A nagyroham mindkét válfaja az epilepsziás rohamok legsúlyosabb formája. Ilyenkor az agyban lejátszódó események kihatnak az egész izomzatra, a légzésre, a szívműködésre és más életfontos működésekre. Az izmok görcse először folyamatos, ez légzészavart, a végtagok és a törzs megfeszülését hozza létre (tónusos szakasz), majd a roham második részében a folyamatos megfeszülés helyett ismétlődő rángások jelentkeznek (klónusos szakasz). A légzés átmeneti leállása miatt az arc elkékül, később pedig, amikor az egész testet megrázó rángások lökésszerűen préselik ki a levegőt a tüdőből, a szájban lévő, a nyelés hiánya miatt pangó nyál habossá válik. A nagyroham jelentősen igénybe veszi az egész szervezetet, kimerülést hagy maga után. Az eszmélet csak lassan, fokozatosan tér vissza, a rohamozó általában nem emlékszik rá, hogy rohama volt, és csak mások elmondásából tudja rekonstruálni az eseményeket. A görcsös tónusos szakaszban bevizelés, esetleg beszékelés is előfordulhat. Gyakran napokig tartó izomláz következik az izmok görcs okozta igénybevétele miatt.

A komplex parciális roham

Ezek a rosszullétek rövidek, általában fél percen belül lezajlanak. Gyakran valamilyen jellegzetes érzés - előjel - vezeti be a rosszullétet. Pl. megnevezhetetlen rossz szag vagy gyomorból felszálló érzés, esetleg ismerősség vagy ismeretlenség érzés stb. A rosszullét vége nem hirtelen, még percekig zavartság követheti, ami lassan tisztul fel. Maga a rosszullét tudatzavarral jár, vagyis az illető a környezettel való kapcsolatát részlegesen vagy teljesen elveszti. Ugyanakkor különböző automatikus cselekmények jelentkezhetnek. Ezek lehetnek a száj körüliek: csámcsogás, nyeldeklés, nyálcsorgás stb., vagy többé-kevésbé kifejező jellegű gesztusokból állóak, mint pl. fal vagy asztal ütögetése, ruhaigazgatás, a kéz ügyébe eső tárggyal való babrálás, kezek forgatása, hangadásos, vagy érzelmi automatizmusok, amelyek leginkább félelmi jellegűek (szorongás, menekülés gesztusai) stb.

E rosszullétek a legtöbbször a halántéklebenyi epilepsziák tünetei, de származhatnak homloklebenyi epilepsziás gócból is. Felnőtt korban ez a leggyakoribb rohamfajta.

A túlnyomórészt alvásban jelentkező hipermotoros roham

Ezek rövid rohamok, melyek egy éjszaka leforgása alatt ismételten jelentkezhetnek, túlnyomó többségben homloklebenyi eredetűek.. A rohamok utáni feltisztulás gyors, a betegek általában tudatában vannak, mi történik velük. A heves motoros jelenségek kétoldaliak, de nem egyszer aszimmetrikusak és oldalisági túlsúlyt mutatnak, illetve kifejezett féloldali indulásúak. A mozgásjelenségekben gyakran kétoldali alternáló mozgásokat (bokszolás, biciklizés) látunk, vagy kaotikus csavaró-feszülő mozgások mutatkoznak. A homloklebeny belső, elülső felszínéről keletkező rohamok a karok tónusos kétoldali, de aszimmetrikus felemelkedését és a lábak bevonódásával kialakuló tónusos testhelyzetek (pozitúrák) felvételét eredményezi.

Az elemi (szimplex) motoros és szenzoros rohamok

A motoros elemi rohamok többnyire egy végtag, vagy izomcsoport klónusos rángásaiból állnak, tudatzavarral egyáltalán nem járnak. A szenzoros elemi rohamok különböző érzékelés területén megjelenhetnek az epilepsziás izgalom agykérgi eredetének megfelelően. Pld  a látókéregből induló és oda korlátozódó elemi rohamok idején köröket, háromszögeket, gömböket, csillagokat láthat a beteg, rendszerint az egyik (jobb, vagy bal) látótér felében .A testi érzékelés kérgi területéből induló rohamoknál, zsibbadás jelentkezhet körülirt területen, vagy féloldalt. Ezeket sokszor nehéz elkülöníteni az átmeneti vérellátási zavarból származó történésektől.

Prof. Halász Péter