A pszichogén nem epilepsziás rohamok (PNER) kezelése

A PNER kezelésének kezdeti, meghatározó szakasza – mely több lépésből áll - a diagnózis közlésének és elfogadtatásának folyamata.

A diagnózist alátámasztó videó-EEG rohamfelvételt meg kell mutatni a családnak, a beteggel együtt élőknek, hogy igazolódjon, hogy a szokásos rosszullétet sikerült dokumentálni. Ezután a beteggel és családjával való találkozáson részletesen ismertetjük a probléma jellegét. Hangsúlyozzuk, hogy a beteg nem szándékosan „csinálja” a rosszulléteket, nem szimulál, ugyanakkor a tünet nem is elmebetegség jele. Ismertetjük a háttérben meghúzódó lehetséges pszichológiai folyamatokat, és kiemeljük, hogy a helyes diagnózis segítségével az állapot sikeres kezelésére nyílik lehetőség.

A pszichogén nem epilepsziás rohamok kezelése mindenképpen pszichoterápiás feladat, melyet esetenként gyógyszeres kezelés is kiegészíthet. A pszichoterápia önismereti folyamatában a beteg érzelmi bevonódása, introspektív együttműködése elengedhetetlen. Gyakran szükség van családi konzultációra, családterápiára illetve bizonyos esetekben pszichoterápiás osztályon való nappali kórházas vagy bentfekvő kezelésre.

A PNER pszichoterápiás kezelésekor feltétlenül szükséges, hogy egy ideig a beteg neurológiai gondozásban is részesüljön, az antiepilepsziás gyógyszerek elhagyásának megfelelő módja, az esetlegesen fellépő rosszullétek pszichogén eredetének igazolása, fenntartása miatt. Enélkül ezek a betegek gyakran újból epilepsziásnak minősülhetnek, és felesleges gyógyszeres próbálkozásnak lehetnek kitéve. Természetesen, amennyiben a PNER epilepsziához társul (elég gyakran), az epilepszia ellenes gyógyszereket nem lehet elhagyni és a PNER-t emellett kell pszichoterápiás és magatartásterápiás módszerekkel kezelni. A két rohamtípust élesen el kell különíteni, lehetőleg video-EEG segítségével és a hozzátartozókkal rendkívül hasznos megbeszélni, melyik az epilepsziás és melyik a PNER jellegű roham.

Dr. Békés Judit