Kognitív rehabilitáció alatt olyan képességfejlesztő terápiát értünk, amelynek segítségével lehetőség nyílik a csökkent funkciók javítására, új képességek elsajátítására, illetve egy új állapothoz, helyzethez való alkalmazkodás megtanulására.
A kognitív rehabilitáció az előzetes neuropszichológiai felmérésből kiindulva, a konkrét terápiás célok megfogalmazásával kezdődik, melynek során a beteg hétköznapi problémái képezik az elsődleges szempontot. A beavatkozás időtartama min. 2-3 hónap. Legfontosabb módszerei közé tartoznak:
1. A "training" technika:
Célja a meglévő kognitív viselkedésformák fejlesztése, az elvesztett készségek visszanyerése. Főleg egyéni foglakozás keretében valósítható meg. Ezzel a módszerrel elsősorban a figyelmi folyamatok és az információfeldolgozás gyorsasága javítható. Az eljárás számítógépen futtatott, kb. nehézségi szinten elvégezhető, feladatsorok ismételt gyakoroltatásából áll, heti rendszerességgel. A feladatok nehézségi fokát az egyéni teljesítményeknek és fejlődésnek megfelelően lehet változtatni az egyéni terápia során. A személyek minden ülés után azonnali visszajelzést kapnak a teljesítményükről.
2. Kompenzációs technika:
Célja a kb. kognitív-viselkedési stratégiák elsajátítása és begyakoroltatása elsősorban csoportos üléseken. A terápia során hozzásegítjük a személyeket ahhoz, hogy tudatosítsák a napközben előforduló, a kognitív diszfunkcióikból származó kudarcokat, majd kb. kompenzációs eljárásokat sajátítanak el e kudarcok megelőzésére; ahhoz, hogy ezeket a stratégiákat alkalmazni tudják a mindennapi életben, naponta, otthon is elvégezhető gyakorlatokat kapnak a páciensek. Minden soron következő találkozáskor a csoport tagjai, a pszichológus irányítása alatt megvitatják a tapasztalataikat és segítséget kapnak az esetlegesen felmerülő nehézségek leküzdéséhez.
A rehabilitáció hatékonysága a terápiás időszak végén megismételt neuropszichológiai vizsgálattal ellenőrizhető.
Az epilepsziás betegeknél a leggyakoribb panaszok a memóriával kapcsolatosak; ebből adódóan ennek fejlesztésére mutatkozik a legtöbb igény, főleg a halánték lebenyt érintő műtétet követően. Jelenleg nincs olyan egyetemes eljárás a memória javítására, amely mindenkinél egyformán hatékony. Ez főleg a memóriapanaszokat okozó, rendkívül sokféle okra valamint a nagy egyéni különbségekre vezethető vissza.
A memória rehabilitációja nem csupán maguknak a tanulási vagy felidézési teljesítményeknek az elkülönült és öncélú növelését jelenti, hanem azoknak a stratégiáknak az elsajátítását és begyakorlását is, amelyek segítségével a mindennapi életben is hasznosítani tudják a páciensek ezeket a képességeket.
Gyakran előfordul, hogy nem is maguknak a memóriafolyamatoknak a sérülése okoz memóriapanaszokat, hanem egyéb funkciók (pl.a figyelem) nem megfelelő működése vagy éppenséggel a rossz hangulat (pl. depresszió). Ilyenkor ezeknek a funkcióknak a javítása illetve az érzelmi vagy szociális problémák megoldása sokat javíthat a memória megítélésén is.
A memória javításának általános szabályai
Amit érdemes szem előtt tartani: Agyunk fejlesztése bizonyos korlátok között megvalósítható, de időbe és erőfeszítésbe kerül!