Segítség! Mit tegyünk, ha valakinek rohama van?

A legismertebb, ha nem is a leggyakoribb rohamfajta, az ún. epilepsziás nagyroham mindig ijesztő és riadalmat kelt a környezetében, mivel eszméletvesztéssel, elvágódással, rángásokkal, sokszor átmeneti légzésgörccsel, elsötétedett arcszínnel jár, nemritkán a beteg megharapja a nyelvét és ilyenkor véres nyál ürülhet a szájából, szóval súlyos, életveszélyes állapot benyomását kelti. Szerencsére az esetek legnagyobb részében 1-2 percen belül a görcsroham önmagától megoldódik, mély, horkoló légzés tér vissza, a de a beteg többnyire nem tér magához azonnal. Átmeneti zavartság után, vagy anélkül, többnyire 20-30 perces alvás következik. Komolyabb veszély csak akkor keletkezik, ha a roham kapcsán a beteg megsérül, vagy a szájában lévő étel, nyál stb. a légutakba kerül. Felmerül a kérdés, mit is tehetünk, ha ilyen rohamnál vagyunk jelen? A legfontosabb a sérülések és az idegen test belégzésének megakadályozása. A görcsölő beteget, ha nem esett le azonnal, óvatosan fektessük a földre, feje alá puha anyagot tegyünk, lehetőség szerint fordítsuk az oldalára, bár ez a görcsök alatt nem mindig egyszerű. Nyugtassuk meg a környezetet, hogy a roham hamarosan lezajlik. Ne fogjuk le az akaratlanul mozgó végtagokat, ne erőltessünk semmit a fogak közé, a nyelv elharapását nem tudjuk megakadályozni, az már többnyire megtörtént, viszont felesleges sérüléseket okozhatunk, ha túl aktívak vagyunk. A legfontosabb, hogy a görcsök szűnte után ún. stabil oldalfekvésbe helyezzük el a beteget, hogy a bőven termelődő nyál kifolyjon a szájából, ne kerülhessen a légutakba.

A tudatvesztéssel járó rohamok jelentős rész nem ennyire félelmetes, nincsenek rángások, ugyanakkor nehezebb felismerni, gyakran öntudatlan, vagy félig öntudatlan viselkedést jelent, automatikus mozgásokkal, cselekvésekkel, a betegek általában nem irányíthatóak, környezetük reakcióit félreérthetik, vagy akár ügyet sem vetnek rá. Ehhez hasonló zavart állapot a rohamok lezajlása után is eltarthat egy ideig. Ha nyugtalansággal is jár, sokszor nem könnyű feladat a környezet számára a helyes viselkedés, mivel a túlzott erőszakoskodás védekezést vagy agressziót válthat ki a zavart betegből. Tanácsos ilyenkor nyugodt hangon beszélni, és ha nem feltétlenül szükséges, ne fogjuk meg, inkább csak kísérjük a zavart beteget. Ha nincs veszélye, hagyjuk őt matatni, pakolgatni, felállni stb. A zavart állapot sokszor szinte észrevétlenül szűnik meg, kérdezgessük, szólítsuk a nevén, viselkedjünk megnyugtatóan.

Számos egyéb rohamfajta is létezik, amely nem, vagy csak igen rövid tudat zavarral jár, ezek lényegesen enyhébb problémát jelentenek, mivel a beteggel többnyire érdemi kontaktusban maradunk.

Minden rohamnál, hacsak nem ismert epilepsziás betegről van szó, hívjunk orvost vagy mentőt. A tudott, gyógyszerszedő epilepsziás esetében csak akkor indokolt ez, ha sérülés történt, vagy megismétlődik a rosszullét.